A villamosítás kezdetén a gumiszőnyeg alkalmazásának az volt az indoka, hogy akkor a kapcsoló (vagy vezérlő) táblák márványból vagy más szigetelő- anyagból készültek, és ezért a szakemberek úgy érezték, jó, ha sehol sincs földeltnek tekinthető érinthető rész, még a padlónál se. Az 1929. évi Biztonsági Szabályzat néhol „ajánlatos”-nak nevezi a padló szigetelőanyagú borítását (de még ott se írja elő!). Az 1914. évi Biztonsági Szabályzatban ez nem szerepel, és az 1939. éviből is kihagyták ezt az ajánlást. Ezzel szemben egy időben, egyes helyeken a gyári főelosztók elé tettek valami szigetelő dobogót, mert védőföldeléssel nem tudták megoldani, hogy a főelosztó előtti olvadóbiztosító (vagy más túláramvédelem) testzárlat esetén 5 s alatt kikapcsoljon. A már visszavont MSZ 172/1-72 szabvány 5.3. szakasza az elszigetelés létesítésével kapcsolatban említi meg az egyik lehetőségként a kezelőnek a földtől való elszigetelésére az „érintésvédelemre alkalmas gumiszőnyeg” alkalmazását.

Sem hatályos jogszabály, sem érvényes szabvány erre vonatkozó előírást nem tartalmaz, tehát semmi sem írja elő a gumiszőnyeg alkalmazását. Tapasztalat szerint nem szerencsés az alkalmazása,

mert hamis biztonságérzetet ad, nehéz a rögzítése, kopik, felpöndörödik. Ha mégis kimondottan kiegészítő védelemként alkalmazzák a pl. környezet elszigetelésére, akkor csak olyat lehet alkalmazni, amelyen igazoltan feszültség próbát végeztek. Üzem közben is rendszeresen ellenőrizni kell az állapotát, illetve az MSZ HD 60364-6 szabvány A melléklete szerint a szabványossági felülvizsgálat alkalmával meg kell mérni a szigetelési ellenállását, amely nem lehet kisebb, mint 50 kΩ, ha a berendezés névleges feszültsége: Un ≤500 V, illetve 100 kΩ, ha Un >500 V. 

Természetesen az ideális eset az MSZ HD 60364 sorozat vonatkozó szabványai (–1, –4-41 és különösen az –5-54 szabvány 543.4. szakasza) szerinti teljes 5, illetve 3 vezetékes rendszer kialakítása lenne. Amennyiben a rekonstrukció, vagy bővítés a fogyasztói elosztóhálózat kis részét (max. 20%) érinti, elegendő a létesítés-kori előírások teljesítése, azaz jelen esetben a 4 vezetékes rendszer fenntartása. 

Az MSZ HD 60364-4-41:2007 szabvány erre az esetre vonatkozó szakasza így szól:

„411.3.3. Kiegészítő védelem

A váltakozó áramú rendszerekben a 415.1. szakasz szerinti áram-védőkapcsoló (RCD) alkalmazásával kiegészítő védelmet kell biztosítani:

- szabadtéri használatú, legfeljebb 32 A névleges áramú mobil fogyasztókészülékek esetében.”

Miután a szekrények szabadtéren állnak – kinyitásuk után munkavégzéshez a dugaszoló aljzatokba igen nagy valószínűséggel mobil fogyasztó készülékeket fognak csatlakoztatni – tehát egyértelműen követelmény az áram-védőkapcsoló alkalmazása! (Megjegyezzük, hogy az idézett szabványsorozat nem vonatkozik közcélú elosztó hálózatokra, de alkalmazása javasolt, egyébként az alállomási segédüzemi elosztó szekrény nem tekinthető a közcélú elosztó hálózat részének!)

ott 14/2004. (IV.19.) FMM rendelet 5/A. § (1) és (2) bekezdése, kommunális berendezés esetében a 8/1881.(XII.24) IpM rendelet (KLÉSZ) 22. §-a értelmében az első ellenőrzés keretében minden esetben — erre szakképesítéssel rendelkező személynek — kell érintésvédelmi szabványossági vizsgálatot végezni. (A szabványossági ellenőrzésnek mindig része, első lépése a szerelői ellenőrzés.)

A szabványossági ellenőrzést végző személy lehet a kivitelező munkatársa is vagy idegen vállalkozó. A villamos kivitelező szerelőjének, ha nincs ilyen irányú szakképesítése, akkor a saját munkáját ellenőriznie kell legalább érintésvédelmi szerelői ellenőrzéssel. Pl. a védővezetők folyamatosságát, az ÁVK-k működését „Test”-gombbal, szemrevételezések stb.

Megjegyezzük, hogy az első ellenőrzésben nem csak az érintésvédelem ellenőrzéséről van szó, hanem az MSZ HD 60364-6:2007 szabvány 61. fejezetében felsorolt ellenőrzések mindegyikéről, ezen kívül a helyi adottságoknak megfelelő működési próbákról is. Ezeket elvégezhetik kivitelezést végző szerelők is vagy pl. nagyobb cégek esetében a kivitelező ellenőrző részlege is. Természetesen sok változat lehetséges a munka nagyságától vagy a kivitelező cég adottságától stb. függően. Megjegyezzük, hogy az építőipari kivitelezés szabályairól a többször módosított 191/2009. (IX. 15.) Korm. r. intézkedik. Ezen belül a rendelet szabályozza a nyilatkozat és dokumentáció szolgáltatás rendjét is. 

VÁLASZ:

A leválasztó készülék tekintetében el lehet térni a szabványtól, ha legalább vele azonos biztonságot valósítunk meg. A Villamos TvMI is így fogalmaz, „legalább szakaszoló kapcsoló” (terhelés-szakaszoló) legyen. Azaz olyan készülék felel meg, amely nyitott állapotában nagyobb villamos szilárdsággal rendelkezik, mint a fogyasztók szigetelési szilárdsága! Lehet mágnes kapcsoló is, de a működtetésére vonatkozóan a létesítés egyéb feltételeinek kell megfelelnie. A távlekapcsolás működtetési kérdés, jelen esetben a Villamos TvMI 6.2.3.2. a) … e) pontjai többletkövetelményeinek teljesítésével alkalmazható a távlekapcsolás.

B) Napelemes rendszerekben megfelelő-e az a megoldás, amelyben leválasztás helyett más helyeken is bevált elektronikus leszabályozást kíván alkalmazni. Tehát nem szűnne meg a fizikai kapcsolat és legfeljebb 1-2 V feszültség és némi szivárgó áram továbbra is fennmaradna. Ezt a megoldást tűzeseti főkapcsolónak is kívánják tekinteni.

VÁLASZ:

Az MSZ EN 60947-3 és az MSZ HD 60364-7-712 szabványok, valamint a Villamos TvMI is leválasztásról beszélnek, illetve leválasztást írnak elő! A leválasztás egyértelműen szétválasztást (tehát kapcsolást) jelent, aminek a részletes műszaki szabályait a különböző termékszabványok adják meg. A szabvány követelmények szerint semmiféle fizikai kapcsolat nem lehet a szétválasztott két oldal között, sőt az un. szakaszolási köznek még többlet követelményeket is ki kell elégíteni a biztonságos elválasztás érdekében. A művelet célja a biztonság: az így leválasztott részeken dolgozó személyeket még véletlenül se érje áramütés! Ezért ilyen helyeken nem alkalmazhatók pl. a szilárdtestrelék sem. Leszabályozás tehát semmiképpen nem teljesíti a leválasztás követelményét! Megjegyezzük, hogy az áramütés elleni védelem, konkrétan hibavédelmi szempontból – amely a testzárlatból eredő hiba elleni védelem – megfelel a leszabályozás, de leválasztási követelmény szempontjából nem!

Az MSZ HD 60364-7-712 szabvány 712.536.2.2.5. szakasza a PV inverter egyenáramú oldalára szakaszolókapcsoló beépítését írja elő. A szabvány magyarázatos kiadásban ehhez a következő magyarázatot fűzi: „A szakaszolókapcsoló feszültségmentesítési (villamos munkavédelmi) leválasztásra alkalmas, tehát kétsarkú (mindkét sarkot megszakító), a kikapcsolt állapotban a szétvált érintkezők közötti megfelelő légközt biztosító kapcsolót jelent!”

Az elmondottaknak megfelelően az 54/2014.(XII.5.) BM rendelet (OTSZ) következetesen mindig a tűzeseti lekapcsolás fogalmat használja. (OTSZ: 135.§) Az adott helyen a leválasztást (azaz a fizikai szétválasztást) tehát kötelező erejű jogszabály írja elő.

Összefoglalva: A javasolt leszabályozási megoldás nem nyújt a szabványokban és a TvMI-ben előírt követelményekkel egyenértékű biztonsági megoldást! Nem szűnik meg a fizikai kapcsolat, ami vészhelyzet esetén előre nem látható problémákat okozhat, pl. tűz esetén a hő hatására sérül a leszabályozó rendszer stb. Ezért a teljes értékű leválasztásnak, illetve leválasztó kapcsolónak vagy tűzeseti főkapcsolónak nem alkalmas a javasolt leszabályozó megoldás! 

Bízza szakértőre személyének és vagyontárgyainak védelmét!